Életfeladataink egyik legfontosabb kihívása a kapcsolódás, pártalálás. Ez ritkán sikerül elsőre, a legtöbb ember számos párkapcsolati tapasztalatot szerez, mire rátalál önmagára és legjobb társára. A kapcsolódás képességét és alapvető mintáit a korai anya–gyermek kapcsolatból, a családi dinamikából és szüleink párkapcsolatából kapjuk.
Hogyan befolyásolhatják a boldogsággal kapcsolatos beidegződéseinket és elvárásainkat a családi minták és a környezet?
Gyermekkori tapasztalatainkat akár akarjuk, akár nem, magunkkal visszük a párkapcsolatba, és ezek többnyire észrevétlenül befolyásolják a hozzáállásunkat.
Sok olyan tulajdonságunk, automatikus reakciónk van, amitől szabadulni szeretnénk, de nem megy: ilyen a kisebbrendűségi érzés, a megfelelési kényszer. Ennek gyökerei sokszor a neveltetésünkben, a szocializációs folyamatban rejlenek.
Tara Westover nem kapott védőoltásokat, nem látta orvos, és iskolába járni is csak 17 évesen kezdett el – miközben a végítéletre készülő családja hevesen ellenezte azt. Önerőből jutott a roncstelepről a Harvardig, küzdelmes útját pedig A tanult lány című életrajzi dokuregényében örökítette meg. Kitörésének története pontos és megrendítő látlelete annak, hogy hogyan működnek a bántalmazó rendszerek, és miért olyan nehéz kilépni belőlük.
